I. TRENDEK 1990-2014
Forrás: Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor - A 2014-es választási kampány vizuális üzeneteinek szimbolikus és értékvonatkozásai - című tanulmánya nyomán
Hozzáférés: 2018-02-10
Utolsó formázás: 2018-08-03
Bővülő média-eszköztár
A televízió kezdetben szinte egyeduralkodó szerepe megszűnt; először a szórólapok, óriásplakátok használata vált általánossá, majd egyre nagyobb lett a súlya az elektronikus hírtovábbítás olyan eszközeinek is, mint az Internet és a mobiltelefon (honlapok, közösségi oldalak, képmegosztó oldalak, SMS, youtube, stb.); elemeztük továbbá a plakát-átfirkálásokat is.
Szűkülő kínálat
Pártok száma: 1990: 46; 1994: 15; 1998: 12; 2002: 8; 2006: 10; 2010: 6; 2014: 18. (4) Az utóbbi adat kissé félrevezető: mint a leadott szavazatok is mutatják, ezen a választáson lényegében már csak 4 párt, illetve pártszövetség játszott tényleges szerepet, s legfeljebb további 3-4-nek – de maximálisan is legfeljebb 7-8 „kispártnak”-- voltak valamilyen jelenlétet sejtető média megjelenései, elemezhető kampányanyagai).
Célok, programok, tematika
A konkrét programok, a pártok által követett célok bár megjelennek, de
egyre inkább háttérbe szorulnak
a kampányokban. 1990-ben, 1994-ben, valamennyire még az 1998-as kampányban is viszonylag nagyobb arányban szerepeltek ilyen célok (megjelenve a szlogenekben is).
2002-től a kétpólusú politikai szerkezet felé közeledő politikai mezőben inkább a váltógazdaság logikája dominál:
az adott
kormányok elsősorban sikereik-eredményeik propagandájával kampányolnak,
az ellenzéki kommunikációban pedig a konkrét programokkal szemben mindinkább a kormány mindenáron való leváltásának hangsúlyozása
kerül előtérbe.
Mindeközben
a gazdasági alkalmasság – alkalmatlanság,
a nemzetközi sikeresség – sikertelenség,
a társadalmi igazságosság – igazságtalanság,
az életkörülmények javulása – romlása,
a morális tisztesség – tisztességtelenség,
a politikai szabadság – szabadsághiány
tematizálása mellett
eléggé szembetűnő, hogy
a kultúra, a tudomány mind kisebb szerephez jut, s ezzel kapcsolatban nem feledkezhetünk el a
kultúra szerepéről a társadalom integrációjában, (amely e folyamat során egyértelműen gyengült);
a tudomány szerepének csökkenése vagy növekedése pedig nemcsak az ország
hozzáadott-érték teljesítményére van hatással, hanem meghatározó lehet a
társadalmi viszonyok racionalizációjában,
a konfliktuskezelésben,
a strukturális átalakításokban is.