Így nyerd meg - Útmutató választási kampányokhoz

1. A kampányok domináns értékpreferenciái az összes párt valamennyi értéknyilvánításának figyelembevételével állapíthatók meg, s

RENDSZERINT OLYAN PÁRTOK NYERIK A VÁLASZTÁSOKAT, AMELYEK A LEGINKÁBB ÉS A LEGSOKOLDALÚBBAN ÉRZÉKENYEK AZ ADOTT KAMPÁNY DOMINÁNS ÉRTÉKEIRE.

Azaz implicit módon: sosem véletlen, hogy melyik témáról gondolják azt a pártok, hogy az az embereket különösen foglalkoztatja, ezek a jelzések sokszor többet árulnak el a valóságos állapotokról, mint a pártok tudatos-szándékos közlései.

2. A kampánytémák sikeressége a tematizáló politikai

aktorok hitelességén/hiteltelenségén kívül

jelentős részben múlik azon, hogy

A TÉMÁK MENNYIRE METAFORIZÁLHATÓAK,

MENNYIRE SŰRÍTENEK MAGUKBA

AZ EMBEREK ÉRZELMEIT

MOZGÓSÍTÓ

TAPASZTALATOKAT ÉS VÁGYAKAT.

3. A kormánypártok kétharmados többsége (2014-ben) – nagymértékben annak volt köszönhető, hogy

A KAPITALIZMUS ÁLTAL

A „VESZTESEK” SZEREPÉBE HOZOTT,

S EBBE BELE NEM TÖRŐDŐ

NAGY TÖMEGEK

LÁTENS ANTIKAPITALISTA ÉRZELMEIRE

FOGÉKONYABBNAK BIZONYULTAK

A MAGUKAT JOBBOLDALIKÉNT MEGHATÁROZÓ PÁRTOK.

A küzdelem a két „oldal” között ezen a síkon kifejezetten akörül folyt tehát, hogy kinek sikerül eredményesebben a szimbolizáció, a problémák egy-egy szimbolikus alapkonfliktusba sűrítése.

A leszakadó tömegek sehogyan sem tudnak polgárosodni,

de egy paternalista jóléti államtól olyan mentőöveket várnak, amelyek – például a nyugati szociáldemokrácia jóléti társadalmaiban –

kulturális értelemben

a változások veszteseit is beemelik

egy polgári társadalom mindenkire (vagy csaknem mindenkire) kiterjedő keretei közé.

4. A választási eredmények tükrében a „baloldali”

demokrácia/diktatúra szimbolizációnál

erősebbnek, a többség tapasztalataihoz jobban igazolódónak bizonyult a „jobboldali”

„nemzeti érdek”/„multi-érdekek” szimbolizáció.

AZ ÜTKÖZÉS ERŐPRÓBA IS,

AZ ERŐ MUTATÁSA PEDIG NÉLKÜLÖZHETETLEN A POLITIKAI MEZŐBEN, AMI

A HATALOM MEGSZERZÉSÉRŐL SZÓL:

A HATALOM MINDIG

A NAGYOBB ERŐ FELMUTATÓJÁNAK A „JUTALMA”.

Bár a DEMONSTRÁLT ERŐ (a társadalmi felháborodás „utcára vitele”, az időnként viszonylag nagyszámban összegyűlő tömegek) akciói nem válnak a közvélemény többségét megnyerő „közüggyé”, de a

KÖVETKEZETESEN ALKALMAZOTT SZIMBOLIZÁCIÓVAL erős hatás váltható ki.

6. A két nagy politikai erő az egymással szembeni negatív kampány stratégiáját folytatta – nem egyenlő esélyekkel és nem azonos eszközökkel.