Így nyerd meg - Útmutató választási kampányokhoz

Lehet érdemes negatív kampányt folytatni, amikor

egy politikai erő némi hátrányban van, hogy ezáltal

jelezzék azokat a veszélyeket, amelyek az ellenfél győzelmétől várhatók,

az előnyben lévőnek pedig az az előnyös, ha

a büszkeség és

lelkesedés pozitív érzéseivel „betonozza be” a helyzetét.

A bizonytalanokra gyakorolt negatív hatás ebben a felfogásban

az ellenféltől való távoltartásuk előnyével (? - a szerk.) jár.

7-5-1 LEHETŐSÉG: A PÓLUSOK FELELŐSSÉGÉRŐL A FÉLELMETES ESEMÉNYEKBEN

Vannak, akik szerint a negatív kampány-hatás

nem igazán jelentős a választói döntések szempontjából, illetve

nagy mértékben függ a körülményektől.

Ehhez kapcsolható az a koncepció, miszerint

a kormányon lévő pártoknak általában kedvező, ha félelemkeltő események történnek (vagy ilyenek veszélye valószínűsíthető); ilyenkor

a társadalom jelentős része felsorakozik a kormányzat mögött (rally around the flag effect).

Persze ez sem abszolút törvény,

nagy mértékben függ attól, hogy a közvélemény az eseményben (illetve a fenyegetésben)

ÉRZI-E A KORMÁNYZATNAK IS A FELELŐSSÉGÉT. (Krekó, 2007)

7-5-2 LEHETŐSÉG: A PÓLUSOK FELELŐSSÉGRŐL A KÖZBESZÉD ÁLLAPOTÁBAN

További részletek a politikai szereplőknek az eseményeket (világot) értelmező szerepéről: II-8-2 Ilyenkor keletkeznek: amikor elvész a közbizalom ITT

A pártok hívei mindinkább „véleménygettókba” zárták magukat, amelyekben

- a másik oldal megértése,

- érveinek elfogulatlan mérlegelése68,

68 Az önigazolás, a szépítő hazugság illetve a gyűlöletbeszéd két alrendszere egymást tartja fenn, a nyelvi kultúrharc fegyverzeteként” (Király, 2010 I/2. p. 33).sőt, egyáltalán

- a párbeszéd is egyre lehetetlenebbé vált:

a miniszterelnök jelöltek közötti vitát az utóbbi két kampányban már nem is lehetett megtartani…

egyre nőtt a másik oldallal szembeni

bizalmatlanság és félelem.

Ezt a félelmet a negatív kampányok mértéktelenül igyekeztek felerősíteni.

Ez tovább rombolhatja a társadalom kohézióját, hiszen

a szembenállás erőit és motívumait

még a valóságosnál is sokkal szélsőségesebbnek mutatja.

Értékszociológiai szempontból az

eldurvuló negatív kampány kártétele igen súlyosnak látszik.

A társadalom többsége számára semmiképpen sem kívánatos

az állandó ütközések világa, ezek állandósulása és

az indulatok eszkalálódása

a társadalom éles politikai, ideológiai, kulturális megosztottsága.

A bizalmatlanság (ami a párthívekben a másik oldallal szembeni bizalmatlanság) a társadalomban

a politika iránti általános bizalmatlansággá növekszik;

ezt csak fokozza az, hogy a kölcsönös negatív kampányok során mint erre már utaltunk, mindkét oldalra – tehát az egész politikai elitre – elég sok árnyék vetül.

Ha egy társadalomban túl erősen előtérbe kerül

a korrupció,

a hazugság,

a tisztességtelen politikai eszközök használata,

ez nem csak az ellenfélre vetül rá, akivel szemben e vádak megfogalmaztatnak:

amikor úgy tűnhet, hogy mindez széles körben eluralkodott,

a közvélemény,

(főleg, ha úgy véli, hogy a politikai szféra, mint olyan eltávolodott tőle),

a különböző politikai aktorokat hajlamos egy halmazba,

a „politikusok”, a „politikai elit” halmazába sorolni, s így

a korrupció,

a hazugság,

a tisztességtelen eszközök használatának gyanúja nemcsak az ezekkel megvádolt ellenfelekre, hanem

valamennyi számottevő pártra rásugározódhat.

7-5-3 LEHETŐSÉG: ERKÖLCSI ALAPÁLLÁS

Hiszen a pártok egymás támadásaihoz való politikai igazodása, a másik oldalán sikeresnek bizonyult eszközök kopírozó átvétele is erősíti azt a véleményt, hogy „egyik kutya, másik eb”.

Arról nem is beszélve, amikor a másik által alkalmazott eszközök hatékonyságára hivatkozva olyan módszereket vesznek át, amelyek tisztessége megkérdőjelezhető:

a valóságos és tartós felülkerekedést

csak erkölcsi fölény megőrzésével, s a

„ne kívánd felebarátodnak azt, amit magadnak nem kívánsz”

következetes alkalmazásával lehet elérni

Az eldurvult ellenségeskedés légkörében általános a kettős mérce alkalmazása;

erkölcsi fölényre csak az tehet szert a másikkal szemben,

aki önmagával, a saját politikai oldalával szemben ugyanazokat a megítélési kritériumokat alkalmazza,

amelyek alapján a másik magatartását elutasítja.

A kettős mérce kerülése a jelenlegi politikai életben sajnálatosan fehér hollónak számít.

7-5-4 LEHETŐSÉG: A MEGOSZTOTTSÁG CSÖKKENTÉSE, HARMADIK ERŐ, CENTRUM

a 2014-es kampányban nemigen voltak tapasztalhatóak

a megosztottság csökkentésére, tompítására irányuló kezdeményezések;

a jelentős mértékű közeledést egyik fél sem teszi meg,

attól tartva, hogy ez saját gyengesége kinyilvánítását jelentené.

Erős, közvetítő jellegű centrumpártok nincsenek: a „centrum” szerepét a mindenkori kormánypártok (tehát a két fő oldal képviselői) maguk próbálják elfoglalni. (Ez a Fidesznek, amelynek egyaránt van – és mindig is volt -- „baloldali” és „jobboldali” ellenzéke, sokkal jobban sikerült, mint az MSZP-nek, hiszen a politikai mezőben számba jöhető radikális baloldali -- sőt, sokak szerint igazi baloldali – párt egyáltalán nincsen).

„Harmadik erő” egyébként nem mindig a centrumban jön létre.

A kétpólusú megosztottság elleni közérzületet ezúttal paradox módon annak a Jobbiknak sikerült kampányával leginkább kihasználnia, amelyet korábban éppen a szélsőséges indulatok megjelenítőjeként tartottak számon; a Jobbik ezúttal, (mint erről már szó volt) –

a radikális hangot megtartva tömeggyűléseik keretei között –

a nyugodt érvelés,

a pozitív kampány,

a mosolyos fiatalosság stílusát választotta,

szembeállítva azt a nagy pártok kölcsönös ellenségeskedésével.

(Ezzel a kisebb pártok is megpróbálkoztak – lásd az FKGP „ mi nem a sárdobálásból élünk” jelszavát – de

ahhoz, hogy egy pártot „harmadik erőként” fogadjanak el, valóban erő, tömegtámogatás is szükséges).

Ez megerősítheti új, politikai erők esélyeit, de

ha azok is bekeverednek az adok-kapokba, akkor

egy idő múlva maga a parlamenti politizálás veszítheti el a legitimációját.