II. TENDENCIÁK
II-6. Szimbolikus elemek, hatóeszközök
II-6-A szereplők
Forrás: Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor - A 2014-es választási kampány vizuális üzeneteinek szimbolikus és értékvonatkozásai - című tanulmánya nyomán
Hozzáférés: 2018-02-10
Utolsó formázás: 2018-08-03
II-6-A SZEREPLŐK
A-1 Értelmiség, középosztály, professzionalizálódás
A-2 Kimaradó, nagy létszámú csoportok, kisebbségek
A-3 Férfiak - nők
A-4 Gyerekek
A-5 Életkori csoportok: idősek, fiatalok, család
A-6 Növekvő erő (bemutatása)
A-7 Sport (állóképesség-erő, csapat-együttműködés, egészség, fiatalosság)
A kilencvenes években a kampányanyagok szereplői elsősorban értelmiségiek, értelmiségi háttérrel rendelkező politikusok voltak. A politikusok rekrutációja azonban fokozatosan átalakult. Egyrészt egyre nagyobb arányban jelentek meg közöttük vállalkozók, gazdasági-jogi szakemberek, illetve profi politikusok (közöttük egy olyan fiatal réteg is, amely eleve erre a pályára szocializálódott). Ez megfelel a politika professzionalizálódásaként említett tendenciának.
Ugyanakkor azt is kifejezésre juttatja, hogy a középosztály kiemelt szerepet tölt be. Ezzel viszont az is összefügg, hogy a kampányanyagokban is egyre egyértelműbb a középosztályi életforma előtérbe állítása.
Az ellenzéki kampányanyagokban ugyan megjelennek (később utalunk rá, hogy problematikus módon) a társadalom egyes perifériára szorult csoportjai, teljesen kimaradnak viszont azok a nagyon nagy létszámú csoportok, amelyek nem szélsőséges nyomorban, de szűkösebb életkörülmények között élnek.
A különböző kisebbségek az eddigi kampányokban sem szerepeltek különösebb hangsúllyal.
A 2014-es plakátokon szinte egyáltalán nem jelennek meg; úgy tűnik, hogy például a választók jelentős százalékát érintő romakérdést most egyik párt sem kívánta sem pro sem kontra tematizálni. A baloldali koalíció kampányfilmjében megjelennek különböző etnikai csoportok képviselői „Ez itt az én hazám” feliratokkal, de kisebbségi voltuk itt sem kap egyértelmű hangsúlyt.
A nemek között még mindig a férfiak vannak többségben. A rendszerváltás után a szocializmus bürokratikus-férfias politikusnő-típusával szemben a kampányanyagok női szereplőinél a nőiesség hangsúlyozása volt megfigyelhető; később megjelent a First Lady szerepkör, de a leghangsúlyosabb a nők hagyományos családanyai szerepben, illetve hagyományos női foglalkozásokban való megjelenítése maradt. Majdnem minden párt igyekszik azonban használni a nők vonzó megjelenését:a szóvivők gyakran nők (vagy legalább egyikük az); ez persze természetesen szintén a férfiszemszög alkalmazását jelenti. A média erre rá is erősít olyan kérdésekkel, mint a „Ki a legvonzóbb a képviselők közül?”.
Érdekes fejlemény viszont, hogy az ilyen „szépségverseny” jellegű közvélemény-szondázások a 2014-es kampányban már a férfiakra is kiterjedtek. (A Jobbik ki is használta kampányanyagaiban azt a tényt, hogy Vona Gábor – többekkel szemben életkori előnyben – egy ilyen versenyben az élre tudott kerülni)
.
A gyerekek a kampányanyagokban elsősorban szimbolikus szerepkörben jelennek meg. A rendszerváltás óta az ártatlanság, a jövő, a családi harmónia, az alanyi jogon járó jogok szimbólumaiként szerepeltek (illetve vallási asszociációk kötődtek hozzájuk, mint az MDF 1990-es „Jöjjön el a te országod” plakátján). A Fidesz 1990-ben („Ezek a mi gyerekeink”) egy totálisan szabad, modern, laza jövő asszociációit kapcsolta hozzájuk, az MSZP bakancsban ugráló kislánya 1994-ben a rendszerváltás veszteseinek próbált jelképesen jobb jövőt ígérni, az SZDSZ pedig a nem könnyen kezelhető, de atyai, baráti megértéssel kezelendő civil társadalom megtestesítőjeként tette főszereplővé „Kovács Pistit” 2006-ban.
2014-re a gyerekek a kampányanyagokban mellékszereplővé szorulnak vissza (és a többi szimbolikus szerepkörrel szemben jószerint csak a családi harmóniát képviselik), ez a változás egyfelől arra is utal, hogy a jövő szimbolikus megjelenítésénél fontosabbá válnak a jelen szempontjai, az alanyi jogon járó juttatások preferenciájánál a családok biztonsága, másfelől azt is sugallja, hogy „a politika nem gyerekjáték”.
A megjelenő életkori csoportok tekintetében különbségek vannak a pártok között:
az idősek hangsúlyosan a baloldali koalíció és a Fidesz plakátjain szerepelnek, de egy-egy arccal képviseltetik magukat a Jobbik és az LMP plakátokon is;
döntően fiatalok szerepelnek a Jobbik kampányanyagaiban, és a baloldali koalíció kampányfilmjében,
a család elsősorban a Jobbiknál és a Fidesznél kap kiemelést.
A szereplők külső megjelenésében is az említett középosztályi jelleg dominál; a sugározni kívánt üzenet főleg a rendezett létviszonyok által meghatározott megbízhatóság. Az arckifejezések tekintetében érdekes változás figyelhető meg az első választás óta. Akkor (1990-ben) amerikai tanácsadók hatására próbálkoztak a jelöltek nevető portréinak alkalmazásával, de ez a magyar közegben ellenállásba ütközött („mi vigyorogni valójuk van ezeknek?”) és a fényképeket már a kampány közben lecserélték.
A későbbiekben a diszkrét félmosoly és a komoly arckifejezés vált mintegy kánonná. 2014-ben ismét megjelentek egészséges, ép fogsort mutató arcok – elsősorban a fiatalság kifejezésére (és elsősorban fiatalok megjelenítésekor, a pártvezetők továbbra is megmaradtak a diszkrét félmosolynál).
Az MSZP negatív kampánya – szinte lemásolva a 2006-os Fidesz-kampányt – szomorú, szenvedő arcú emberek képével próbálta érzékeltetni az ország válságos helyzetét.
Gyurcsány Ferenc a DK élén a korábban általa kialakított laza stílussal igyekezett fiatalos hatást kelteni; ám az, hogy a Fideszt támogató CÖF plakátján a baloldali pártok prominenseit egy bohóc társaságában ábrázolták, ráerősített arra, hogy Gyurcsány stílusa sokakban inkább a bohóc asszociációit váltsa ki.
A fiatalokhoz való közeledés formáit több párt is kereste (a szereplők megjelenítésével is):
a Jobbik egyik videóját eleve egy fiatal – jókedvet és határozottságot sugalló – csapat uralja fiatalos tevékenységekbe (sportba, játékba) merülve; a baloldali koalíció filmjének főszereplői is fiatalok, a képek ritmusa és a megjelenés stílusa is fiatalos és játékos;
az LMP újszerű képek látványvilágával és egy fiatal tömeg buli hangulatával célozza meg a fiatal választókat.
Mind a Jobbik, mind a baloldali koalíció kampányfilmjében a korábbiakhoz képest újszerű módon oldják meg a növekvő erő érzékeltetését: míg korábban ezt egy irányba menő emberek tömeggé sűrűsödésével ábrázolták (pl. az MSZP 2002-es kampányfilmjében), most az említett két videón ugyanezt fiatal baráti társaságok valamilyen kellemes programra készülő találkozásaként mutatják be.
Érdemes külön kitérni a sportnak a kampányanyagokban való megjelenítésére. A sport változó funkcióban jelent meg az eddigi választások során. A hozzá társuló szimbolikus jelentések -- edzettség, állóképesség -- jól átvihetők a politikai képességek érzékeltetésére, (ezért gyakran használják a pártok vezetőit népszerűsíteni próbáló imázsteremtő kisfilmekben); a csapatsportok ehhez még hozzáteszik a kooperációképesség, az együttműködés képzeteit is. (A nagyvárosi életformában asportolás még az egészségtudatosság jelzése is lehet).
A 2014-es kampányban a sport egyrészt a stadionavatások összefüggésében tematizálódott (pro és kontra). A kampányanyagokban a korábbiakhoz képest talán egy kissé kevesebb volt a sportkép: a FIDESZ egyik plakátján labdázó gyerekeket, a Jobbik videóján futballozó fiatalokat látunk, s talán még a kerékpárosok is idesorolhatók
A fiatalabb nemzedékekhez való igazodás szándéka fejeződik ki abban is, hogy többen a Facebookon keresztül próbálták elérni választóikat, a lájkolás lehetőségével készítve elő a majdani szavazói állásfoglalást. A magára a választásokon való részvételre felszólító plakát is a politikától jelentős mértékben elforduló fiatal korosztályt igyekszik megszólítani, a fiatalokat ábrázoló plakát stílusával is: „Szevasztok! Szavaztok?”.