Így nyerd meg - Útmutató választási kampányokhoz

II. TENDENCIÁK

II-8 Rejtélyek, mágia, varázslók. Mire jók az összeesküvés-elméletek

II-8-4 Három lehetséges magyarázat és egy ráadás

Forrás: Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor - A 2014-es választási kampány vizuális üzeneteinek szimbolikus és értékvonatkozásai - című tanulmánya nyomán

Hozzáférés: 2018-02-10

Utolsó formázás: 2018-08-03

8-4-0 FOLYOMÁNYOK ÉS FELADATOK

8-4-1 A TÁRSADALMI KÜLÖNBSÉGEK

8-4-2 A RENDSZER IGAZSÁGTALANSÁGAI, MŰKÖDÉSI ZAVARAI

8-4-3 A „JÓ” ÉS A „GONOSZ” HARCA

8-4-4 A VILÁG: INHOMOGÉN CSOPORTOK ÉRDEKEINEK EREDŐJE

Az összeesküvés-elméletek szívósságának több magyarázata is van.

A legkellemetlenebb, hogy a legtöbb összeesküvés-elméletnek van valamilyen alapja.

Olyan tapasztalatok, amelyek valós alapjait nem lehet kétségbe vonni.

Ami kétségbe vonható, az

az ezen tapasztalatokra épített leegyszerűsítő következtetés,

a túláltalánosítás,

a totális elutasítás; (…) és

                     8-4-0 FOLYOMÁNYOK ÉS FELADATOK

MINDENKÉPPEN KÉTSÉGBE VONHATÓK AZOK A POLITIKÁK, amelyek

ahelyett, hogy a különböző oldali igazságok

kimondásával,

szembesítésével és

kölcsönös megértetésével végre

gyógyítanák a huszadik század traumáit

(legyen szó kommunisták és antikommunisták, fasiszták és antifasiszták, zsidók és nem zsidók, cigányok és nem cigányok viszonyairól)

és ezzel elérnék, hogy az összeesküvés-elméletek valóságmagja elváljon a rárakódott fantáziálásoktól,

inkább abban látszanak érdekeltnek, hogy

a leegyszerűsítéseket fenntartsák,

általános világmagyarázatokká növeljék és

pártérdekek szolgálatában felhasználják.

Sajnos az összeesküvés-elméletek szívósságának többi magyarázata azt is megvilágíthatja, hogy ez miért is van így.

Egyrészt a csoportok közötti társadalmi különbségek

továbbra is fennállnak,

továbbra is nagyok és

még növekszenek is.

8-4-2 A RENDSZER IGAZSÁGTALANSÁGAI, MŰKÖDÉSI ZAVARAI

Másrészt a világban uralkodó tőkés társadalom rendszerfenntartó mechanizmusainak

is érdeke, hogy a

társadalmi igazságtalanságokkal és

működési zavarokkal szembeni elégedetlenség

ne a fennálló rendszer alapjait kérdőjelezze meg, hanem csak egyes rész-szereplők ellen forduljon. Például:

"Nem a kapitalizmus kizsákmányoló, „csak a zsidók”;

Kelet-Európában nem a világrendszer egyenlőtlenségei, a centrum-periféria viszonyok miatt működnek rosszul a dolgok, hanem

„még mindig a kommunizmus miatt”, stb."

Ugyanúgy, ahogy a kommunista társadalmak saját működési zavaraikért a tőkésekre (fasisztákra, kulákokra, stb.) hárítják a felelősséget.

A többpártrendszer nagy „előnye” ebből a szempontból, hogy

a feszültségek különböző pártokon keresztül különböző irányokba terelhetők,

a megosztás pedig minimalizálja annak lehetőségét, hogy a különböző, egyaránt a domináns rendszer hátrányait elszenvedő csoportok a rendszer egészének kritikájában találkozzanak össze.

Ám az is összeesküvés-elmélet lenne, ha mindent a jelenlegi világrendszer, a tőkés társadalom fenntartóinak érdekeire vezetnénk vissza.

8-4-3 A „JÓ” ÉS A „GONOSZ” HARCA

Az összeesküvés-elméleteknek éppen az a hibája, hogy

a világot egyetlen mindent irányító akarat működésének tulajdonítják,

(vagy legfeljebb duálisan: jók és gonoszak küzdelmének).

A „Jó” és a „Gonosz” küzdelme valóságos (és mindannyiunkban zajlik). De a társadalom nem vezethető vissza egyetlen (vagy két) aktor aktivitására.

8-4-4 A VILÁG – ÉS AZ ORSZÁG – INHOMOGÉN CSOPORTOK ÉRDEKEINEK EREDŐJE

A modern társadalmak rendkívül összetettek és bár természetesen működnek benne az említett érdekek, de azok sem homogének;

a „tőke” egymással élesen küzdő érdekcsoportokat jelent,

az Egyesült Államok hegemón hatalom, de nem képes mindent irányítani,

a világban a legkülönfélébb egyéb érdekek is érvényesülnek, a kínai, orosz, nyugat-európai (azon belül német, brit, francia, stb.) indiai, japán, brazil, arab stb. érdekektől

a kis országok érdekeiig (mert bár ezek ugyan kevésbé képesek érdekeik érvényesítésére, mint a nagyhatalmak, de azért

a hirdetettnél jóval nagyobb mozgásterük is van, és bizonyos helyzetekben meglepő hatásokat képesek gyakorolni a világ alakulására).

Egy országon belül is nagyon sokféle érdek keres és talál magának kifejezést, és mindez részt vesz a társadalom alakulásában.

A jobboldali radikalizmus megerősödése sem egyetlen érdek érvényesülésének eredménye. Ha elismerjük, hogy a legtöbb összeesküvés-elméletnek van egy kis igazság-magva, ez érvényes ebben az esetben is.

Mert hiszen lehet-e érdeke egy baloldali pártnak, hogy a jobboldalt egy fenyegető, szélsőséges erő képével lehessen azonosítani?

Lehet-e érdeke a mérsékelt jobboldalnak, hogy legyen radikális jobboldal is, hogy ő maga ne a „szélen” legyen, hanem a politikai paletta általában legkedvezőbb helyére, középre húzódhasson?

Lehet-e érdeke a magyar tőkének, hogy a nemzetközi tőke nagy nyomásával, erőfölényével szemben megjelenjen olyan radikálisan nemzeti erő, amely védi a hazai piacokat és segít a hazai tőke megerősödésében?

Lehet-e érdeke a nemzetközi tőkének, hogy befelé szélsőségesen megossza a társadalmat, kifelé pedig radikális nacionalizmusokkal egymásra uszítsa a térség szomszédos nemzeteit, hogy ekképpen megakadályozza mind az egyes nemzetek, mind a régió nemzeteinek esetleges összefogását, amellyel védekezhetnének a „globalizáció” őket negatívan érintő hatásai ellen?

Lehet-e érdeke a nemzeti és a nemzetközi tőkének egyaránt, hogy a rendszerkritika felől félreterelhesse (például egyes etnikai csoportok felé) a társadalom indulatait?

Lehet-e érdeke a társadalmi mozgások „veszteseinek”, hogy reményeikkel olyan párt felé forduljanak, amely azt ígéri, hogy megvédelmezi őket, ha egyszer más pártok elmulasztják ezt megtenni?

Lehet-e érdeke politikusoknak, hogy ha a meglévő pártokban nem kapnak elég teret, új pártban, a többitől eltérő arculat kialakításával akarjanak érvényesülni?

A jobboldali radikalizmus megerősödésében ezen

tényezők bármelyike benne lehet. A legtöbbször az ilyen tényezők sokasága együtt hozza létre azt, ami létrejön, nem egyetlen akarat „összeesküvése”

A társadalomtudományoknak éppen az a legnagyobb felelőssége, hogy

a különböző aktorokat és azok megnyilvánulásait valóságos szerepük arányában, és

egymáshoz fűződő viszonyaik bonyolultságában,

minél valósághűebben ábrázolják, hogy

valóban segítsenek megérteni a társadalom tagjaival, hogy miképpen működik az a világ, amiben élnek.