Így nyerd meg - Útmutató választási kampányokhoz
Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor - A 2014-es választási kampány vizuális üzeneteinek szimbolikus és értékvonatkozásai c. longitudinális vizsgálat (1990-2014) nyomán - MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézete | Kivonatok
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
II. TENDENCIÁK
II-7-3 A magyar társadalom kettős struktúrája
Forrás: Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor - A 2014-es választási kampány vizuális üzeneteinek szimbolikus és értékvonatkozásai - című tanulmánya nyomán
Hozzáférés: 2018-02-10
Utolsó formázás: 2018-08-03
A két tábor megoszlását szemlélve óhatatlanul felmerülhet az emberben az a „kettős társadalom” modell is, amellyel Erdei Ferenc jellemezte a két világháború közti Magyarországot. Feltételezve, hogy
a társadalomban egymás mellett és egymással is szembesülve két párhuzamos társadalmi struktúra él;
- egy (poszt)feudalizmus úr-paraszt világa (személyi függések évszázados hagyományai) és
- a kapitalizmus burzsoá-proletár ellentéte (pénzviszonyok), ahol
mindkét ellentétpár tagjai éles ellentétben vannak egymással, de
ugyanakkor együtt mégis közös kulturális mezőt képeznek a másik párossal szemben.
Bizonyos, hogy a jelenlegi kettétagolódásban
(- az értékekben,
- az ízlésben,
- az érintkezési formákban,
- a stílusban)
e kettős struktúra nemzedékről-nemzedékre örökített hagyományai is szerepet játszanak, de a jelen viszonyokat nem lehet pusztán ezekből levezetni, már csak azért sem, mert
- a kettős struktúra (ha lelki vetületei továbbéltek is) a szocializmus idején nagyrészt felszámolódott,
- átszíneződve beépült a szocializmus bürokratikus szerkezetébe, és
- annak szétesése után már nem az eredeti formában rekonstruálódott.
Az Antall-kormány alatt éppen az vált világossá, hogy az egyik (a „poszt feudális”) struktúra eredeti formájában már nem létezik. (Legfeljebb egyes, családi szocializációban átörökített nosztalgiák).
Az egyes ember, attól függően, hogy melyik struktúra tagja, illetve melyikhez szocializálódott, egészen különbözően viszonyul a világ szinte minden jelenségéhez. E megoszlás sok tekintetben párhuzamos a
konzervatív-modern megoszlással,
a falu-város,
vidék-főváros megoszlással,
(s tartalmazza a zárt-nyitott,
közösségi-individualista dichotómiák elemeit is),
de egyikkel sem azonosítható teljesen.
Mi van akkor helyette?
Mi hát az a társadalmi kettősség, ami a politikai kettéválásban kifejeződik?
Véleményünk szerint a polgárosodás két útja, (amelynek köze van a múlt említett kettős társadalmához, de nem azonos azzal).
A polgárosodás a tizenkilencedik században két nagy hullámban érintette meg a magyar társadalmat.
Az első hullám a század eleji mezőgazdasági konjunktúrára alapozva
a nemesség és parasztság polgárosodásának kísérlete volt a reformkorban – ezt erőszakosan megtörte a szabadságharc bukása. A huszadik században az első (a magyar gazdaságból szervesen kinövő) polgárosodási modell felélesztésének kísérlete volt a népi mozgalom, ám ennek lehetőségeit a második világháború után az államszocializmus felszámolta.
A második hullám a század végén a nemzetközi ipari és banktőke behatolásával
az úgynevezett „Gründerzeitben” következett be, egy
mind a nemzetközi tőkétől,
mind pedig a bürokratikus államgépezettől függő (jelentős részben nem-magyar eredetű) polgárság megjelenésével (ezáltal alakult ki az említett kettős társadalom).
Az államszocializmus – antikapitalista indíttatásának megfelelően - ugyanakkor szembehelyezkedett a másik, az „urbánus” úttal is.
Történetének utolsó szakaszában a piacgazdaság felé tájékozódva azonban a „szocializmus” egyszer csak „felfedezte” a Gründerzeit értékeit, és a korabeli gazdasági szakemberek és történészek a polgárosodás ezen hagyományát „aranykorként” igyekeztek rehabilitálni. Ez nem választható el attól a folyamattól, ahogy a szocializmus elitjének egy része megindult a tőkéssé válásnak – a tizenkilencedik századvégihez hasonlóan – nemzetközileg függő, a banktőkére és a bürokratikus államgépezetre támaszkodó változata felé.
A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN A POLGÁROSODÁS KÉT ÚTJA ISMÉT ELŐÁLLT
Igen széles tömegek az államhoz kapcsolódóan (és nemzetközi kapcsolatokra is nyitottan) a szocialista módon kezdtek illetve próbálnak polgárosodni; ezért nem csak politikailag, hanem kulturálisan is ahhoz a polgárosodási modellhez vonzódnak, amit főként a szocialista párthoz lehetett társítani:
- elsősorban különböző állami forrásokhoz, megrendelésekhez kapcsolódva, az államapparátusbeli személyi kapcsolatokat kihasználva (majd a privatizáció során sokan az állami vagyon egy részének magukhoz vonásával)…
Ha figyelembe vesszük, hogy mindez nem csak „nagyban” (mind erősebb vállalkozások formájában), hanem „kicsiben”, (protekciók igénybe vételével, bedolgozással, állami támogatásokra, hitelekre épített vállalkozásokkal) is zajlik, akkor beláthatjuk, hogy valóban eléggé nagy tömegeket érintő „felhalmozási” modellről van szó.
- a „nemzetközi” nyitottság az egyes emberek számára egyrészt a különböző külső kulturális hatások gyors átvételét jelenti, másrészt megnyilvánul olyan jelenségekben is, mint a rendszerváltás előtt és után tömegesen zajlott „bevásárlószatyros” kereskedelem (a KGST piacok tevékenységétől az ausztriai hűtőláda-, és isztanbuli arany ékszer- turizmusig), mely utóbbinak elősegítője (s következménye is) lehet a kulturális nyitottság növekedése.
Itt nem csak valóságos polgárosodásról van szó.
A leszakadó tömegek sehogyan sem tudnak polgárosodni,
de egy paternalista jóléti államtól olyan mentőöveket várnak, amelyek – például a nyugati szociáldemokrácia jóléti társadalmaiban –
kulturális értelemben
a változások veszteseit is beemelik
egy polgári társadalom mindenkire (vagy csaknem mindenkire) kiterjedő keretei közé.
másfelől viszont a privatizációval megjelentek olyan tőkefelhalmozási lehetőségek is, amelyek a magyar gazdaság belső folyamataiból tudnak kinőni, s e tekintetben jobban hasonlítanak a tizenkilencedik század első, reformkori hullámára, mint a másodikra.
Ez indokolja a reformkor reneszánszát, s főképpen azt a
kulturális kettétagolódást, ami az ország
lakosságának egyik felét (az egymáshoz hasonuló) nemzetközi tőkeérdekeltségű-urbánus és szocialista polgárosodás,
a másikat viszont 58 a belső gazdasági forrásokra támaszkodó „reformkori típusú” polgárosodás logikája, értékrendje, világlátása – és politikai preferenciái -- felé hajtja.
58 Persze a két út szétválása egyáltalán nem éles határok mentén történik. Minthogy leginkább ezek voltak adva az államszocializmus összeomlása után, így az inkább a „belső” típusú úthoz köthető „polgári”, „jobboldali” erők is gyakran az állami bürokrácia jellegzetes (posztkommunista) mechanizmusaira vagy a banktőkére (is) támaszkodva próbálják megalapozni felemelkedésüket.
Ez van javarészt a „nemzeti” problematika mögött is, áthatva persze a polgárosodás különböző útjaiból következő eltérő érdekeken kívül sok egyéb érzelmi, indulati tényezővel és megfontolással is”
2008 óta
az európai válság hatásai,
az életminőség sok tekintetben érzékelhető romlása,
százezreknek az adósságcsapdába kerülése, stb.
továbberősítették ezeket az [korábban részletezett, egymásnak feszülő] indulatokat, amelyeket
minkét oldal igyekezett a másik oldal felelősségével összekapcsolni.
A pártok propaganda-apparátusa a 2014-es kampányban is épített ezekre
az indulatokra, és arra a felfogásra, mely szerint
a választások tétje nem egyszerűen parlamenti pártok váltakozása a hatalomban, hanem
rendszerek ütközése, illetve
az ellenfél pártjaiba szerveződött (egységesnek tekintett) erők, mintegy
a „Gonosz” támadása a „Jók” ellen.
A hidegháborúból nemzetközi szinten ismerős képlet fekete-fehér szemlélete mindkét oldal propagandamunkáját áthatotta, s ebben a leegyszerűsített modellben a két legnagyobb politikai csoportosulás egyike sem fordított figyelmet a harmadik szereplőkre.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 10
Tegnapi: 10
Heti: 10
Havi: 21
Össz.: 1 864
Látogatottság növelés
Így nyerd meg - Útmutató választási kampányokhoz - © 2008 - 2024 - igynyerdmeg.hupont.hu