II. TENDENCIÁK
II-7 Összeütközések negatív kampányban (Megosztottság: jobb és bal, előnyök-hátrányok a körülmények hatására, kritika: hatások, következmények, károk )
Forrás: Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor - A 2014-es választási kampány vizuális üzeneteinek szimbolikus és értékvonatkozásai - című tanulmánya nyomán
Hozzáférés: 2018-02-10
Utolsó formázás: 2018-08-03
Ebben a fejezetben:
II-7-0-1 A politikai mező kétpólusú ideológiai megosztottsága: jobb és bal
II-7-0-2 Hátrányban – előnyben. A körülmények jelentős módosító hatásai
II-7-0-3 Kritika: hatások, következmények, károk
II-7-0-1 A politikai mező kétpólusú ideológiai megosztottsága: jobb és bal
A parlamentáris demokráciák a társadalom vertikális rendi tagozódását
a polgári társadalmak ideológiai megosztottságával helyettesítették.
Ebben a társadalmi rendszerben az ideológiai megosztottságon keresztül fejeződnek ki
a domináns csoportok érdekellentétei, és
– hogy megőrizzék felettük hegemóniájukat – ebbe csatornázzák be az alávetett csoportok érdekeinek
megszólaltatását is.
Ennek a rendszernek alapérdeke, hogy
ilyen ideológiai megosztottságok tagolják a társadalmat, állítsák szembe egymással annak csoportjait.
[Divide et impera - a szerk.]
A pártok közti ellentétek és ütközések természetesek egy olyan szerkezetben, amely a különböző erők versenyén alapszik.
AZ ÜTKÖZÉS ERŐPRÓBA IS,
AZ ERŐ MUTATÁSA PEDIG NÉLKÜLÖZHETETLEN
A POLITIKAI MEZŐBEN, AMI
A HATALOM MEGSZERZÉSÉRŐL SZÓL:
A HATALOM MINDIG
A NAGYOBB ERŐ FELMUTATÓJÁNAK A „JUTALMA”.
Bár a DEMONSTRÁLT ERŐ (a társadalmi felháborodás „utcára vitele”, az időnként viszonylag nagyszámban összegyűlő tömegek) akciói nem válnak a közvélemény többségét megnyerő „közüggyé”, de
a KÖVETKEZETESEN ALKALMAZOTT SZIMBOLIZÁCIÓ is ezt erősíti.
Ugyanakkor a politikai mezőt jobb-, és baloldalra osztó testmetaforának van egy másik oldala is.
A testben a bal és jobb együtt alkotják az egészet, egymásra vannak utalva.
Amikor jól működik a parlamentáris demokrácia, akkor az oldalak pontosan tudják, hogy
a másik oldalra, annak értékeire is szükség van, és így
– a kölcsönös tisztelet jegyében – is viszonyulnak egymáshoz.
A kétpólusú megosztottsággal szembeni általános társadalmi közérzület
megerősítheti új, politikai erők esélyeit, de
ha azok is bekeverednek az adok-kapokba, akkor
egy idő múlva maga a parlamenti politizálás veszítheti el a legitimációját,
illetve
ahhoz, hogy egy pártot „harmadik erőként” fogadjanak el, valóban erő, tömegtámogatás is kell.
II-7-0-2 Hátrányban – előnyben. A körülmények jelentős módosító hatásai
Lehet érdemes negatív kampányt folytatni, amikor
egy politikai erő némi hátrányban van, hogy ezáltal
jelezzék azokat a veszélyeket, amelyek az ellenfél győzelmétől várhatók,
az előnyben lévőnek pedig az az előnyös, ha
a büszkeség és
lelkesedés pozitív érzéseivel „betonozza be” a helyzetét.
A bizonytalanokra gyakorolt negatív hatás ebben a felfogásban
az ellenféltől való távoltartásuk előnyével (? - a szerk.) jár.
Vannak, akik szerint a negatív kampány-hatás
nem igazán jelentős a választói döntések szempontjából, illetve
nagy mértékben függ a körülményektől.
Ehhez kapcsolható az a koncepció, miszerint
a kormányon lévő pártoknak általában kedvező, ha félelemkeltő események történnek (vagy ilyenek veszélye valószínűsíthető); ilyenkor
a társadalom jelentős része felsorakozik a kormányzat mögött (rally around the flag effect).
Persze ez sem abszolút törvény,
nagy mértékben függ attól, hogy a közvélemény az eseményben (illetve a fenyegetésben)
érzi-e a kormányzatnak is a felelősségét. (Krekó, 2007)
II-7-0-3 Kritika: hatások, következmények, károk
A pártok hívei mindinkább „véleménygettókba” zárták magukat, amelyekben
a másik oldal megértése,
érveinek elfogulatlan mérlegelése:
"az önigazolás, a szépítő hazugság illetve a gyűlöletbeszéd két alrendszere egymást tartja fenn, a nyelvi kultúrharc fegyverzeteként” (Király, 2010 I/2. p. 33),
sőt, egyáltalána párbeszéd is egyre lehetetlenebbé vált:
a miniszterelnök jelöltek közötti vitát az utóbbi két kampányban már nem is lehetett megtartani…
egyre nőtt a másik oldallal szembeni bizalmatlanság és félelem.
Ezt a félelmet a negatív kampányok mértéktelenül igyekeztek felerősíteni.
Ez tovább rombolhatja a társadalom kohézióját, hiszen
a szembenállás erőit és motívumait
még a valóságosnál is sokkal szélsőségesebbnek mutatja.
Értékszociológiai szempontból az
eldurvuló negatív kampány kártétele igen súlyosnak látszik.
A társadalom többsége számára semmiképpen sem kívánatos
az állandó ütközések világa, ezek állandósulása és
az indulatok eszkalálódása
a társadalom éles politikai, ideológiai, kulturális megosztottsága.
A bizalmatlanság (ami a párthívekben a másik oldallal szembeni bizalmatlanság) a társadalomban
a politika iránti általános bizalmatlansággá növekszik;
ezt csak fokozza az, hogy a kölcsönös negatív kampányok során mint erre már utaltunk, mindkét oldalra – tehát az egész politikai elitre – elég sok árnyék vetül.
Ha egy társadalomban túl erősen előtérbe kerül
a korrupció,
a hazugság,
a tisztességtelen politikai eszközök használata,
ez nem csak az ellenfélre vetül rá, akivel szemben e vádak megfogalmaztatnak:
amikor úgy tűnhet, hogy mindez széles körben eluralkodott,
a közvélemény,
(főleg, ha úgy véli, hogy a politikai szféra, mint olyan eltávolodott tőle),
a különböző politikai aktorokat hajlamos egy halmazba,
a „politikusok”, a „politikai elit” halmazába sorolni, s így
a korrupció,
a hazugság,
a tisztességtelen eszközök használatának gyanúja nemcsak az ezekkel megvádolt ellenfelekre, hanem
valamennyi számottevő pártra rásugározódhat.